Fonás, szövés

A fonás és a szövés a Székelyföld falusi közösségeiben megtermelt nyersanyag (gyapjú, len és kender) textilkészítésre való felhasználásának legalapvetőbb módja. Specialistái minden háznál a lányok, asszonyok voltak még a 20. század elején is, akik a családtagok ruházati darabjait maguk állították elő. Gyapjúszőttesből a felsőruhák, lakástextíliák készültek, kender- és lenvászonból pedig a viseleti darabok, illetve a háztartásban szükséges anyagok – ágynemű, szalmazsákok, gabonászsákok stb. Fonás során a guzsalyra felkötött megtisztított szálas anyagot orsóval pörgetve fonallá sodorták, amely aztán felcsévélve a szövés nyersanyaga lett. A szövést téli időszakban végezték, a szövőszéken lényegében két egymásra merőleges szálrendszer összekapcsolása történt meg. A lányok már 8–10 éves koruktól kezdődően egyre nagyobb mértékben kivették részüket a háztartás tetxtíliával történő ellátásából, majdani saját családjuk ellátását a hozományuk megszövésével biztosították. Napjainkban fonással már csak kézműves tanfolyamokon foglalkoznak, anyagszövésre egy-egy hagyományszerető gazdasszony kedvtelésből vagy keresetkiegészítés céljával még időt szakít.