Fafaragás
A használati tárgyak faragással való kialakítása és díszítése a Kárpát-medencei magyarság körében mindenhol jellemző. Székelyföldön a háztartáshoz és a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket is gyakran díszítették faragott mintákkal. Alapanyagát tekintve a fa a legalkalmasabb faragásra, de tárgyalkotás és díszítés szándékával a követ, a szarut és a csontot is faragták. A kopja- és székelykapu-készítőkön kívül minden településen dolgoznak átlagon felüli művészi tehetséggel megáldott faragók, akik a hétköznapi eszközök díszítésén túl dísztárgyak előállításával is foglalkoznak.
Mesterek
Koncz Attila (Torja)Sándor Attila (Székelyudvarhely)
Simon Attila (Középajta)
Kósa Bálint (Olasztelek)
Komán Béla (Sepsikőröspatak)
Ferenc Botond (Kovászna)
Török Csaba (Csíkszereda)
Kelemen Dénes (Gelence)
Csog Dezső (Erdőfüle)
Imreh Ferenc (Fotosmartonos)
Sebestyén Ferenc (Zeteváralja )
Vén Ferenc (Kézdialbis)
Veres Ferenc (Sepsiszentgyörgy)
Banciu Gheorghe (Bodzaforduló)
Kövér György (Gidófalva)
Albert Imre (Illyefalva)
Török Imre (Vargyas)
Bardócz István (Nagybacon)
Kövér István (Kézdiszentlélek)
Pitlák István (Sepsikőröspatak)
Farkas István Attila (Nagybacon)
Godra János (Szentegyháza)
Bogyor József (Bibarcfalva)
Kelemen József (Erdőfüle)
Antal Károly (Csomakőrös)
Bod Károly (Szárazajta)
Tusa László (Székelytamásfalva)
Farkas Róbert (Kézdimartonos)
Borbáth Sándor (Vargyas)
István Sándor (Torja)
Borbáth Sándor Hunor (Vargyas)
Kusztos Vilmos (Nagybacon)
Bagoly Zoltán (Csernáton)
Bálinth Zoltán (Árkos)
Réti Zoltán (Csernáton)
Vasvári Zsolt (Sepsiszentgyörgy)