Kovácsmesterség

A kovács a vasat hevítéssel és kalapálással alakítja a kívánt méretre és formára. A korábbi századokban a városokhoz képest a falusi településeken korlátozottabb volt a vas felhasználása, a falvak népi kovácsai elsősorban kézi szerszámokat, háztartási és gazdasági eszközöket készítettek, leggyakoribb termékük a különféle patkók és vasalások voltak. Legtöbbjük alapszintű állatgyógyítással is foglalkozott, s közülük kerültek ki a 19. század elejétől a falusi munkaeszközöket megújító, feltaláló emberek, akik fegyvereket, zárszerkezeteket, gazdasági gépeket állítottak elő. Székelyföldön megszűnőben a hagyományos értelemben vett kovácsmesterség, a falusi műhelyek száma egyre apad, hiszen a régi gazdálkodási formák felszámolásával egyre kevesebb a patkolásra váró igavonó.