Kőművesség
A kőműves foglalkozásnév hagyományosan az építőipar körébe tartozó kisiparost jelöli, aki többnyire segédekkel közösen dolgozik. A kifejezés eredetileg a kő megművelését végző kőfaragót jelölte. Tevékenységét valamikor a házrakó vagy pallér kifejezésekkel írták körül. Szinte minden székely ember ért az építőiparokhoz, hiszen a közösségekben a szomszédság és a kiterjedt rokonság tagjai építőkalákában segítettek egymásnak. Háromszéken a foglalkozás szélesebb körben csak az utóbbi évszázadban terjedt el, mikor a boronaépítésű házakat kezdték felváltani a téglából rakott épületek.
Mesterek
Simon Attila (Kovászna)Teleki Attila (Csomakőrös)
Fejér Béla (Zabola)
Veres Gábor (Zágon)
Kiss Ignác (Réty)
Kovács István (Kovászna)
Mannai István (Uzon)
Szőcs István (Erdőfüle)
Fejes János (Angyalos)
Sánta József (Sepsikőröspatak)
Papp László (Réty)
Papp László (Réty)
Teleki László (Kovászna)
Gábor Mihály (Illyefalva)
Veress Pál (Illyefalva)
Boda Róbert (Erdőfüle)
Kovács Tibor (Erdőfüle)
Pulugor Tibor (Illyefalva)
László Zsolt (Kovászna)