Molnárság

Erdélyben és Székelyföldön a gabona nagy részét a gőzmalmok térhódítása korában is a vízimalmokban őrölték, hiszen itt évszázadok óta a víz szolgáltatta a legolcsóbb energiát. A vízimalmok többsége a 19. század végéig többnyire földbirtokosok, faluközösségek, egyházak vagy malmos társaságok tulajdonában voltak, melyekben részesek voltak a tulajdonosok, sok esetben több tucatnyian. A molnár a lisztőrlés mellett a malom szerkezeteinek az elkészítését, karbantartását is elvégzi.