ácsmesterség
Építőipari szerkezeteket készítő foglalkozás, az ácsmester épületek fa- és gerendaszerkezetét kifaragó-összeillesztő kisiparos. Székelyföldön a faépítkezés elterjedtsége miatt valamennyi faluban dolgozott egy vagy több ácsmester. A korábbi évszázadok színvonalas ácsmunkáit a boronafából összerótt régi épületek illesztései és a héjazatot tartó szarvazat megoldásai őrzik, de szintén az ácsok magas szakmai jártasságát dicsérik az ácsolt ládák, hombárok ötletes illesztési megoldásai. A régi ácsmesterek az erdőről származó nyers faanyagot félkéz bárddal dolgozták ki, a szerkezeti elemeket fűrészeléssel kialakított, egymásba illeszkedő csapolással rögzítették. A vasból készült ácskapocs és a fúrt lyukakba illesztett faékek, faszegek az építmény tartósságát, ellenállóságát fokozták. A foglalkozás folytatói az utóbbi évszázadokban egyre inkább egy-egy termékcsoport előállítására szakosodtak, így a tetőelemeket készítő ácsok mellett különálló szakmaként kialakult az asztalosok, esztergályosok, zsindelymetszők stb. mestersége.
Mesterek
Rákosi Albert (Kézdialbis)id. Kovács Antal (Bibarcfalva)
Kis Arcadiu (Erdőfüle)
Sandi Attila (Torja)
Simon Attila (Kovászna)
Borbándi Barna (Torja)
Varga Béla (Réty)
Benedek Benedek (Nagybacon)
Csákány Csaba (Kovászna)
Kovács Dénes (Székelytamásfalva)
Mándél Dezső (Zágon)
Bardócz István (Nagybacon)
Szász István (Angyalos)
Ferencz József (Csomakőrös)
Márton József (Papolc)
Korondi Lajos (Kovászna)
Kövér László (Sepsikőröspatak)
Gábor Mihály (Illyefalva)
Sipos Mihály (Uzon)
Boda Róbert (Erdőfüle)
Tamás Róbert (Kovászna)
Balázsi Zoltán (Olasztelek)
László Zsolt (Kovászna)
Mihály Zsolt (Réty)