A projektet Izland, Liechtenstein és Norvégia pályázati alapjából finanszírozzák.

Favágómesterség

A székelyföldi faluközösségek számára az erdőségek állandó munkalehetőséget nyújtottak, a famunka a székely ember hagyományos foglalkozása. Régen az erdőtulajdonosok maguk vágták ki vagy megfizetett munkaerővel termeltették ki az épületanyagot vagy a tüzelőt. A favágómesterség a lábon álló fa kidöntését és szállításra való előkészítését foglalja magába. A 20. századi intenzív erdőkitermelést megelőzően a favágásra alkalmas hagyományos időszak a lombhullatást követő őszi és téli hónapok voltak. A fadöntésnél leggyakrabban ketten dolgoztak. A törzsbe ék alakú rést vágtak, mellyel megszabták a dőlés irányát is, majd az ellenkező oldalon az ék alsó szintjével egy magasságban vízszintes befűrészelést végeztek, így a fa az ellenkező irányba zuhant. Rendeltetéstől függően legallyazták és méretre szabták a fatörzset, a tűzifát méterbe rakták, a vastagabbakat fejsze és hasítóék segítségével széthasogatják. A 20. század második felétől leginkább láncfűrésszel zajlik a kitermelés.