Horgolás, csipkekészítés, kötés

A fonalfeldolgozás számos módszert ismer. A régi szövőasszonyok a viseletek alapanyagát fonták-szőtték meg, szőnyegeik, lakástextíliáik a lakásokból otthont teremtettek. A horgolás és csipkekészítés elterjedésével a kézimunka lakásdíszítő szerepe nagyobb hangsúlyt nyert, a horgolók és csipkekészítők munkája az öltözetek divatjában is szerephez jutott. Székelyföld népművészetében a vert-, a rece-, a horgolt- a legismertebb csipkekészítő eljárások. A csipkeverés papírra megrajzolt minta alapján történik. Eszközei közé a fűrészporral megtöltött csipkeverő párna, a cérna feltekerésére szolgáló csipkeverő fácskák és a szál letűzésére használt gombostűk tartoznak. A csipkekészítés a kézimunkakedvelő székelyföldi háziasszonyok nagy kézügyességet és türelmet igénylő foglalatossága napjainkban is. A kötés során az új vagy újrahasznosított fonalból előállított házi kötöttáru a ruházkodásban az utóbbi évtizedekig fontos szerepet töltött be.