Horgolás, csipkekészítés, kötés
A fonalfeldolgozás számos módszert ismer. A régi szövőasszonyok a viseletek alapanyagát fonták-szőtték meg, szőnyegeik, lakástextíliáik a lakásokból otthont teremtettek. A horgolás és csipkekészítés elterjedésével a kézimunka lakásdíszítő szerepe nagyobb hangsúlyt nyert, a horgolók és csipkekészítők munkája az öltözetek divatjában is szerephez jutott. Székelyföld népművészetében a vert-, a rece-, a horgolt- a legismertebb csipkekészítő eljárások. A csipkeverés papírra megrajzolt minta alapján történik. Eszközei közé a fűrészporral megtöltött csipkeverő párna, a cérna feltekerésére szolgáló csipkeverő fácskák és a szál letűzésére használt gombostűk tartoznak. A csipkekészítés a kézimunkakedvelő székelyföldi háziasszonyok nagy kézügyességet és türelmet igénylő foglalatossága napjainkban is. A kötés során az új vagy újrahasznosított fonalból előállított házi kötöttáru a ruházkodásban az utóbbi évtizedekig fontos szerepet töltött be.
Mesterek
Coșa Catarina (Kézdivásárhely)Gál Clara (Kézdivásárhely)
Gyárfás Éva (Nagyajta)
Szabó Irén (Sepsikőröspatak)
Gyöngyösi Irma (Sepsiszentgyörgy)
Szász Irma (Olasztelek)
Csog Jolán (Erdőfüle)
Kovács Kinga Zsuzsanna (Bereck)
Daragics Piroska (Sepsibodok)
Kakas Rózália (Réty)
Szabó Rózália (Sepsiszentgyörgy)
Hamar Zsófia (Sepsiszentgyörgy)