Bútorfestés

A bútorok – ágyak, ládák, kendőszegek, tálasok, saroktékák – díszítésének több évszázada elterjedt módja. A festett bútor Székelyföld háztartásaiban a faragott keményfa bútorokat a 18–19. század fordulóján kezdte felváltani, főként a fenyőfában gazdag vidékeken.

A festőasztalosok az asztalos technikákkal előállított paraszti bútorokat gótikus, reneszánsz ízlésvilágú szabadkézi festéssel díszítették, virágozták. A színezés ásványi és növényi festőanyaggal történt, korábban főleg évszámok felfestésére, majd egyes motívumok, illetve a teljes felület színezéséhez is. A 19. század közepétől teret hódított a gyári festékanyag felhasználása, majd megjelent az olajfestés. Székelyföldön valamennyi magán- és közgyűjtemény leglátványosabb csoportját a két-három évszázados festett bútorok alkotják. Napjainkban a bútorfestés a székelyföldi népművészet egyik legreprezentatívabb ága.