Bútorfestés
A bútorok – ágyak, ládák, kendőszegek, tálasok, saroktékák – díszítésének több évszázada elterjedt módja. A festett bútor Székelyföld háztartásaiban a faragott keményfa bútorokat a 18–19. század fordulóján kezdte felváltani, főként a fenyőfában gazdag vidékeken.
A festőasztalosok az asztalos technikákkal előállított paraszti bútorokat gótikus, reneszánsz ízlésvilágú szabadkézi festéssel díszítették, virágozták. A színezés ásványi és növényi festőanyaggal történt, korábban főleg évszámok felfestésére, majd egyes motívumok, illetve a teljes felület színezéséhez is. A 19. század közepétől teret hódított a gyári festékanyag felhasználása, majd megjelent az olajfestés. Székelyföldön valamennyi magán- és közgyűjtemény leglátványosabb csoportját a két-három évszázados festett bútorok alkotják. Napjainkban a bútorfestés a székelyföldi népművészet egyik legreprezentatívabb ága.
Mesterek
Cseke Ágoston (Olasztelek)Lőrincz Annamária (Tordátfalva)
Soós Aranka (Vargyas)
Juhos Edit (Sepsiszentgyörgy)
Soós Emma (Vargyas)
Máté Erika (Sepsiszentgyörgy)
Sándor Erika (Székelyudvarhely)
Székely Erika (Sepsibodok)
Sütő Gábor Csaba (Vargyas)
Haszmann Gabriella (Csernáton)
Péter Ildikó (Székelykeresztúr)
Bencze Ilona (Homoródkeményfalva )
Kilyén Irma (Székelyudvarhely)
Bakó Mónika (Jobbágytelke)
Marti Réka (Kézdiszárazpatak)
Bartos Tünde (Székelyudvarhely)
Pál Tünde (Árkos)