Nemezkészítés
A nemez a korábbi évszázadokban a kalapkészítők alapanyaga volt, melyet állati szőrökből, főleg birkagyapjúból és nyúlszőrből állítottak elő. A felvásárolt gyapjút tisztítás után hamulúgos melegvízben zsírtalanították, majd a szárítást követően szálaira bontották, fésülték. A őzöléssel és vizezéssel tömörítették, majd vászonba göngyölve alaposan átgyúrták, sűrítették, miközben forró vízel öntözték. A gyári kalapok elterjedése visszaszorított a a kalapos szakmát. A kézművesség iránt vonzódó nemezkészítők napjainkban használati és dísztárgyakat – papucsokat, falidíszeket, szőnyegeket –, illetve viseletkiegészítőket – táskákat, csatokat, csákókat – készítenek.