Hímzés

Az egykori Háromszéken a szálánvarrott és szabadrajzú díszítményű textilanyaggal (párnavégek, lepedők, rúdravalók) a lakást tették otthonosabbá, ruházatot nem díszítettek ily módon. Alapanyaguk a kender és a pamut, ritkán az ezeknél finomabb szövésű pamutvászon, melyek díszítését piros vagy kék pamutfonallal, ritkán selyemfonallal, szálánvarrott öltéstechnikával végezték, szabadrajzú minták alapján. A háromszéki hímzéseket jól áttekinthető, szellős szerkesztés, tiszta, változatos mértani és növényi mintakincs, aprólékos kidolgozás jellemzi.

A 17–18. századi nemesi textíliák finom kidolgozású hímzéskultúrájának, az úrihímzéseknek a nyomai a paraszti kultúrában használt szabadrajzú hímzésekben is felfedezhetők. A 18. századtól kezdve a fejtőfestők révén elérhetővé vált a piros és a kék gyapotfonal Háromszéken, ennek köszönhetően teret nyert a csillagos és virágos mintájú szedettes szőttes. A Barcaság peremén lévő falvakban a piros fonallal hímzett, tömött kitöltésű szálszámolásos volt a legkedveltebb. Az árapataki hímzéstípusokat a 19–20. századok fordulóján háziipari mozgalmak is népszerűsítették. A hímzéshez értő mesterek száma napjainkban egyre apad. Tudásuk, mintakincsük átörökítése fontos feladat.