Mészárosság, hentesszakma
A növényi eredetű táplálékok – zöldség, gabona – mellett a legfontosabb élelmiszer a hús. A húsipari tevékenység már igen korán önálló iparos réteg kialakulását eredményezte, mely szorosan összefüggött a városok fejlődésével. A 15. századra a mészáros tevékenysége a nagyobb vágóállatok, elsősorban a szarvasmarha, a ló, a kecske és a juh vágására és feldolgozására korlátozódott, a disznóöléssel és -feldolgozással foglalkozó iparosok csoportját a 16. századtól hentesként kezdték emlegetni. Faluhelyen ezt a speciális tudást igénylő műveletet a falusi disznóvágók végezték, akik az önellátó gazdaságokban idényjellegű szolgáltatást nyújtottak a disznók levágásával és feldarabolásával.
Mesterek
Boldizsár Álmos (Zágon)Molnár András (Étfalvazoltán)
Bálint Árpád (Kálnok)
Nagy Attila (Olasztelek)
Biró Barna (Bölön)
Csürös Csaba (Szentivánlaborfalva)
Bartha Gábor (Nagybacon)
Biró Imre (Bölön)
Fodor Imre-Mihály (Olasztelek)
ifj. Bartha József (Illyefalva)
Tomos József (Szentivánlaborfalva)
Nagy Károly (Papolc)
Péter Lajos (Székelytamásfalva)
Téglás Mihály (Sepsikőröspatak)
Csog Miklós (Magyarhermány)
Kolumbán Sándor (Olasztelek)
Trandafir Szabolcs-Béla (Bibarcfalva)
Csíki Szilveszter (Ikafalva)
Rákosi Tibor (Kézdialbis)
Szilágyi Tibor (Sepsibodok)
Ferencz Zoltán (Sepsibodok)
Török Zoltán (Uzon)
Kész Zsigmond (Sepsikőröspatak)