A projektet Izland, Liechtenstein és Norvégia pályázati alapjából finanszírozzák.

Stratégia

  1. Bevezető

A Kovászna Megyei Művelődési Központ már fennállása óta és alapszabályzatának sarkalatos részeként foglalkozik a népi mesterségek kérdéskörével. Míg a múzeumok – szintén jellegükből és alaptörvényükből fakadóan - a szellemi és tárgyi hagyaték szakszerű mentésére és megőrzésére koncentrálnak, a művelődési központ inkább az emberi tényező, a még élő mesterségek és tevékenykedő mesterek népszerűsítésére, az utánpótlást lehetőségét magában hordozó fiatal generációk motivációjára, értékközpontú tudatosságra nevelésével igyekszik kivenni a maga részét hagyatékunk éltetéséből.

Az intézmény elődjénél, a kommunizmusban már létező Népi Alkotások Házánál dolgozó Seres András kutatását csak hosszú idő után, 2008ban követte egy újabb felmérés, amelyről a helyzetkép című fejezetben olvashatnak részleteket. Ekkor derült ki mennyire éles igazságtartalma van a közhelyszerű „utolsó perceit éljük” mondásnak. Az intézmény rendezvényei kapcsán tartott bemutatók és a 2013 ban elindított, hároméves monográfiakészítési munka mellé végül 2014 ben érkezett meg a nagyobb lehetőség, a Norvégia és Lichtenstein valamint Izland által biztosított finanszírozási alapok állami intézmények számára való megnyitásával.

Így született meg az a pályázat, amelynek jelen stratégia is a részét képezi: „Hagyományos székelyföldi népi mesterségek – revitalizálás, digitalizálás és népszerűsítés által” címmel. A projekt célja a Székelyföld területén élő nemzetiségek kulturális identitásának megerősítése és a közösségfejlesztés, a hagyományos székelyföldi népi mesterségek revitalizása, digitalizálása és népszerűsítése által.

A projekt keretében elkészült olyan digitális adatbázis, amely megkönnyíti a hozzáférést a Kovászna megye kulturális örökségének fontos részeként számon tartott hagyományos népi mesterségekkel kapcsolatos mindennemű információhoz.

A projekt ideje alatt leforgattak 10 dokumentumfilmet (molnár, méhész, pék, mézeskalácsos, pálinkafőző, kovács, zsindelykészítő, fafaragó, kosárfonó, pásztor), amelyek a hagyományos mesterségek továbbéltetésére hivatottak felkelteni a figyelmet, különösképpen a fiatal nemzedék köreiben. Ezért ezeket a filmek, a megye iskoláiban több mint ezer diáknak vetítették le, minden esetben egy-egy néprajzos szakember irányításával, aki a vetítést követően felmerülő kérdésekre válaszolt.

A diákok mellett azonban a pályázat másik célcsoportja a népi mesterek voltak, az ő jövőbeli munkásságukat hivatott megkönnyíteni a jelen dokumentum.

  1. Helyzetkép

            Háromszék gazdag néprajzi hagyományokat és értékeket őrző térség. Népi kultúrája, élő hagyományai, jellegzetes szokásvilága, értékes népművészeti öröksége mind ezt igazolja. A székely, román és cigány közösségek a térség kultúráját folyamatosan gyarapították, színezték.

            A háromszéki közösségek a múltban és részben a jelenben is jellemzően növénytermesztéssel, állattenyésztéssel és erdőkiéléssel foglalkoztak, de hagyományos életformák mellett a növényi és állati alapanyagokban, agyagban és kőben gazdag térség már a középkor századaiban kedvezett a változatos foglalkozások kialakulásának, meghonosodásának.

            A hagyományos foglalkozásokra első ízben a 19. század végi ipari fejlesztések, majd a 20. század közepétől az erőltetett iparosítás és urbanizáció mért csapást. Kozma Ferenc Székelyföld közgazdasági és közmívelődési statisztikája (1879) című kötetében Háromszéken kender- és gyapotfeldolgozásban 50 mestert, gyapjúszövésben 65 főt, 97 faedénykészítőt, 12 gazdasági és ipari eszközöket készítőt mesterembert (szekér, kaptafa, osztováta), 68 szitakészítőt, 30 nád- és gyékényfeldolgozással foglalkozót jelez, megjegyezve, hogy vessző- és szalmafonással több településen sokan, kötélveréssel szintén sokan foglalkoznak.

            A Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatói 1989-ben, 110 évvel később alapos terepmunka alapján e szakmák művelőit mintegy 60%-kal kevesebb számban találták, valamint a kihalás szélén állóknak nyilvánítottak olyan foglalkozásokat, mint a kötélverés, nád- és gyékényfeldolgozás, kerék- és szekérkészítés, szitakészítés. A csökkenés trendjét jól mutatja egy másik példa, a folyamatos igény elenére csökkenő tendenciájú kézi tégla- és cserépgyártás számbeli alakulása: a leghíresebb háromszéki cserépkészítő településen, Nagybaconban 1881-ben 50 katlant üzemelt, mintegy 600 embernek nyújtva megélhetést. 1996-ra ez a szám 10 katlanra, illetve 40 emberre alapdt, 2015-ben mindössze 6 katlan üzemelt (amelyből már csak 3 hagyományos, 3 gépesített), kevesebb, mint 20 embernek nyújtva megélhetést.

            Beszédes a mészégetés volumenének alakulása is: míg 2008-ban 12 égető kemence üzemelt, 2015-re ez a szám 6-ra csökkent, ami bő fél évtized alatt 50%-os térvesztést jelent.

            2008-ban a Kovászna Megyei Művelődési Központ kiadásában megjelenő Hagyományos mesterségek Háromszéken című kiadvány aktív mestereket nyilvántartó kimutatásának adatai már ma, alig fél évtized elteltével mintegy 15%-os csökkenést regisztrálnak, elsősorban az idős népi mesterek kihalása miatt, részben pedig a fiatal nemzedék egyéb jövedelemszerző lehetőségek felé történő irányulása miatt. A hagyományos anyagok, módszerek, eljárások ismerőiként a mesterek személyében a kétkezi munkásoknál többet, a háromszéki hagyományos értékeket továbbörökítő kézműveseket tisztelhetjük.

A hagyományos foglalkozások tekintetében az elcsépelt néprajzi frázis – az utolsó lehetőséget jelentő 24. óra – valósága valóban riasztó. Természetes, hogy az életkörülmények és igények változása magával hozza egyes elemek, hagyományok eltűnését, mások felbukkanását, de ebben az esetben valóságos értékveszteségként éljük meg, hogy egy-egy foglalkozás eszközállománya, termékei, mesterei – s velük együtt az archaikus tudás és technológia teljesen feledésbe merül térségünkben.

            A kutatás célja a háromszéki kulturális-néprajzi örökség felmérése, tudatosítása, védelme és bemutatása. Programunk a termék-előállító, s azáltal a közösségek életét könnyebbé, szebbé tevő változatos népi mesterségek, kisipari foglalkozások körét vette számba a teljesség igényével.

            A kutatás által eredményezett leltár a hagyományos tudás inventáriuma, számbavétele. Kiemelten figyeltünk a termék előállítására irányuló, hagyományos alapanyagot, tudást, technológiát, eljárásokat hasznosító a) komplex foglalkozásokra, mesterségre, b) a kisiparra, háziiparra, házimunkák során végzett tevékenységekre, c) a foglalkozást továbbvivő élő örökségre, a mesterekre.

A kezdetben meghatározott 36 foglalkozás a terepmunka végére 43-ra gyarapodott, úgy, hogy egy-egy egymáshoz közel álló rokon szakmát egybevontunk az egységes láttatás szándékával.

A Háromszéken napjainkban élő foglalkozások a következők:

 
  1. ácsmesterség
  2. asztalosság
  3. bádogosság
  4. bútorfestés
  5. csizmadia-, cipészmesterség
  6. csont- és agancsfaragás
  7. fafaragás
  8. favágómesterség
  9. fazekasság
  10. fonás, szövés
  11. forgácsfonás
  12. gyöngyfűzés
  13. hangszerkészítés
  14. hímzés
  15. horgolás, csipkekészítés, kötés
  16. juhászat, pásztorkodás
  17. kádárság
  18. kályhásmesterség
  19. kárpitosság
  20. kenyérsütés
  21. kerekesség
  22. kőfaragás
  23. kőművesség
  24. kosárfonás, seprűkötés
  25. kovácsmesterség
  26. kürtőskalácssütés
  27. méhészkedés
  28. mészárosság, hentesszakma
  29. mészégetés
  30. mézeskalács-készítés
  31. molnárság
  32. nemezkészítés
  33. pálinkafőzés
  34. szabás, varrás
  35. szénégetés
  36. szíjgyártás, hámvarrás, bőrdíszművesség
  37. szűcsmesterség
  38. tégla- és cserépvetés
  39. tojásírás, tojáspatkolás
  40. üvegezés, üvegkészítés, üvegfestés
  41. vőfélykedés
  42. zenész, muzsikus
  43. zsindelykészítés
 

            Ezek alapján elmondható, hogy Kovászna megye a hagyományos, sok esetben archaikus mesterségek tekintetében az egyik leggazdagabb Romániában. Becsléseink szerint a megye lakosságának legkevesebb 0,5%-a, azaz több mint 1000 ember kiváló szakmai szinten, mesterfokon ismerője és űzője egy vagy több hagyományos foglalkozásnak, kisiparnak. Az olyan mesterségek, mint a kézi tégla- és cserépvetés, mészégetés, szénégetés Európa reliktum-foglalkozásainak számítanak, melyek másutt évszázadok óta kihaltak, éppen ezért dokumentálásuk, védelmük, megőrzésük és bemutatásuk fontos kulturális, muzeológiai és turisztikai érdek.

            Teljesen természetes módon azok a foglalkozások maradtak fenn napjainkig, amelyeknek termékeire szükség volt. A felsorolt mesterségek keretében előállított produktumok a jelenben is keresettek. Vásárlóik azokat rendszerint a nemzetközi üzletláncokban árusított termékekkel szemben tartósabbaknak, környezetkímélőbbeknek, egészségesebbeknek tartják, s egyre inkább tudatosul, hogy a helyben történő előállításuk és fogyasztásuk hozzájárul a térség lakosságának a tisztes megélhetéséhez.

            Háromszék a székelyföldi kézműves örökség tekintetében aranytartalékkal rendelkezik. Az adatok, illetve a tendenciák elemzése alapján félő, hogy a fennmaradást biztosító, utánpótlást serkentő támogatási kultúrpolitika és fenntartható turisztikai alternatívák híján a mai közel félszáz hagyományos foglalkozás közül több eltűnik térségünkből, visszavonhatatlanul kitörülve a népi emlékezet és tudás fontos szegmenseit.

  1. SWOT elemzés

  1. Erősségek
  • Léteznek olyan élő népimesterségek, amelyek nyugaton már rég eltűntek
  • Érdekelt közintézményi háttér
  • Vannak olyan szakemberek akik a mesterek leltározásával foglalkoznak
  • Finanszírozási keret
  • Vannak már olyan mesterek akik már befutottak, foglalkoztak turistákkal, nyitottak a vendégek fogadására

  1. Gyengeségek
  • Kevés színvonalas szálláshely
  • Vannak nehezen eladható mesterségek (mészégetés)
  • Nincsenek tapasztalt programszervezők
  • A szállásadók sem ismerik a mestereket, a bennük rejlő lehetőséget
  • A műhelyek nincsenek látogatható állapotban
  • Nincsenek eladható termékek/szuvenírek
  • A mestereknek nincs kidolgozva a story-juk és ha ez elkészülne, a legtöbbjük nem tudná előadni
  • A mesterek zárkózottsága
  • Idegen nyelvek ismeretének hiánya
  • A mesterek bürokráciától való félelme
  • A mesterek nagy többségének hiányzik a jogi személyisége
  • A minőségbiztosítás hiánya
  • Jogi keretek ismeretének a hiánya
  • Még nincs gazdája a projektnek, az érdekeltek még nem tudják, hogy érdekeltek
     
    1. Veszélyek
  • Erős konkurencia a nemzetközi turizmuspiacon (Horvátország, Montenegro stb…)
  • Mindent letaroló tömegturizmus, giccsesedés
  • A migráns válság következményeiként lehet korlátozni fogják a turizmust
  • A kezdeti kevés programfelhasználó miatt a lelkesedés csökkenhet a mesterekben
  • Utánpótlás hiánya
  • Egyéb hasonló anarchaikus régiók nyomatása (Máramaros, stb…)

  1. Lehetőségek
  • További pályázati lehetőségek
  • Egyre erősebb az érdeklődés a hagyományos értékek iránt
  • A térség központi elhelyezkedése
  • Brassó, egy nagyváros közelsége
  • Van jó székelyföldi példa (Páll Zoltán)
  • Kialakíthatók-e eladható termékek/szuvenírek
  • A terrorveszély hatására lehet többen fognak itthon nyaralni
  • Vannak tenni akaró fiatalok, potenciális programszervezők
  • A Népművészeti Iskola sok mesterség-képzést indított
  • A múzeumi boltok létrehozása a régióban, mivel megvan az infrastruktúra (koncesszionálni lehetne ezt a tevékenységet)

  1. Piac

            Más hasonló kezdeményezések tapasztalata alapján a Székelyföldre látogató turisták struktúrája a következő:

25% - magyarországi csoportosan látogató diákok: különböző csereprogramok           keretén belül jönnek Erdélybe,  nem feltétlenül személyes indíttatásból, ebből kifolyólag nem annyira fogékonyak az itteni termékekre, programokra stb.
20% - magyarországi középréteg – egy növekedő tendenciát mutató szegmens, amelynek tagjai nagyon érdeklődnek a hagyományos értékek iránt, könnyű nekik jó programokat és jó termékeket eladni. Az egyik legértékesebb turista típus

25% - román családosok, baráti társaságok – általában 2 család jön egy           csoportban, elég jó ügyfelek, sokat szoktak vásárolni a mesterektől egy–egy látogatás      alkalmával. A nyelvi korlátok képezik a legnagyobb kihívást ennek a csoportnak a    bevonzásával kapcsolatosan, aminek a megoldása a programszervezők feladata kell, hogy legyen. Ezek el kell tudják magyarázni a turistáknak, hogy a mesterek nem azért nem beszélnek jól románul, mert gyűlölik őket, hanem azért mert nem volt alkalmuk használni a románt és félnek megszólalni ezen a nyelven. Ezt a turisták általában megszokták érteni és elfogadják, viszont fontos őket erre megfelelő módon felkészíteni a felesleges konfliktusok elkerülése érdekében.

20% - román cégek – a régióban, vagy a region mellett szervezett csapatépítő    hétvégén vagy képzéseken résztvevő cégek, amelyek egy napot vagy egy fél napot arra szánnak, hogy körülnéznek a régióban.

10% - egyéb idegen turisták – ezek a világ minden tájáról jönnek (németek, hollandok, zsidók, olaszok stb.), nem lehet őket egy bizonyos típusba beskatulyázni, mert mindenki másképp viselkedik.

            A célpiaccal kapcsolatosan a régiónak egy hatalmas hátrányt kell leküzdenie, mivel a turisztikai piacon nagyon nagy a konkurencia. A magyar turistákért például Horvátország széles turisztikai kínálatával kell megbirkózni, kihangsúlyozva az itteni erősségeket, autentikus értékeket. Ebből a nagy konkurenciából adódóan a fókuszcsoport javaslata az, hogy első lépésként a belső piac és első sorban a brassói/bukaresti középréteg közelségét kellene megszerezni/kihasználni. Második lépésként meg lehet célozni azokat az utazási irodákat, amelyek Szászföldre hozzák a temérdek turistát, kiegészítésként egy székelyföldi napot is integrálva programjukba.

  1. Mozgalom

            A kézműves értékek promoválásának több szintű mozgalommá kell válnia. Már most létezik egy fokozódó érdeklődés a térség lakossága és a turizmus résztvevői részéről a kézműves termékek, illetve a konkrét munkavégzés megismerése iránt.

  1. Vásár / fesztivál / múzeumi bolt

A népi mestereket motiváló fontos tényező lehet a minőségi termékek forgalmát lebonyolító rendezvényeken való részvétel, amelyekre szigorú szűrést/versenyeztetést követően lehet bejutni. A helyben tartott kézműves vásárok, illetve a Székelyföldön kívüli vagy külföldi kézműves fesztiválok sikere, a megyei / székelyföldi / erdélyi régiós brandek kialakítása és promózása nagyban függ az azokon résztvevők produkciójától, termékeitől.

A megyei múzeumi hálózat egységeinél (Székely Nemzeti Múzeum, Incze László Céhtörténeti Múzeum, Erdővidék Múzeuma, Csángó Néprajzi Múzeum, Haszmann Pál Múzeum) létrehozandó múzeumi bolt autentikus mesterek eredeti, hagyományos eljárásokkal készült termékeit árusítanák. A mesterek, ezáltal egyszerre több ponton is állandóan jelen lennének termékeikkel a kulturális turizmus gyűjtőpontjaiban, s a szakemberek által szűrt, limitált termékskálába való bekerülés lehetősége szintén motivációval bír a minőségi termékek előállítói számára.

  1. Versenyek

A népi mesterek mellett a nagyközönség motiválása is többrétű lehetőség. A legeredményesebbnek az iskolákkal partnerségben kidolgozott programok számítanak, amelyek során a kezdő inputra a diákok egyéni / csoportos / családi programokat, kirándulásokat építhetnek. Például elképzelhető egy olyan kulturális “kincskereső” játék, amely során a játékos meghatározott időperiódus alatt végigköveti az útvonalat, végiglátogatja a programban résztvevő mesterek műhelyeit, ott részt vesz egy munkafolyamatban, melynek igazolására jelet / pecsétet / tárgyat kap emlékként, melyek összegyűjtésével egyéniben vagy csapatával rangsorolható és díjazható. 

  1. Termékek

Termékek

            A háromszéki népi mesterségekre épülő sajátos turisztikai termékek olyan szolgáltatások, amelyek fokozzák a térség turisztikai vonzerejét, egyedivé teszik a turisztikai kínálatot és nem utolsó szempontként költésre serkentenek. Ezen termékek esetében elsősorban az élményért fizet a turista, ritkábban van felkínálva konkrét, kézzelfogható hagyományos termék.

Népi mesterségekre épülő termékek Háromszéken:

a) Műhelylátogatás

            A kijelölt útvonalon több népi mester műhelyének meglátogatása szerepel a turisztikai kínálatban. Az adott népi mesterséget a mester a megszokott környezetében mutatja be, így lehetőség nyílik megtekinteni úgy a munkafolyamatot, mint a mester szerszámkészletét és a műhely berendezését. Több mesterség nehezen költöztethető pl. vásári bemutatóra, bizonyos mesterségek (pl. kovácsmesterség) bemutatására leginkább a saját műhely alkalmas. A munkafolyamatot a turisták nem csupán megfigyelik, hanem – mesterségtől függően – kipróbálhatják bizonyos fázisait, részesei lehetnek az alkotásnak. 

            A mesterség bemutatása elsősorban a népi mester feladata, ám mivel a mester az alkotás részleteivel van elfoglalva a művelet alatt, így célszerű, ha a mesterségből előzetesen felkészült idegenvezető beszél a munkafolyamatról, hívja fel a figyelmet az érdekességekre (pl. régi szerszámok, felhasznált ritka nyersanyagok, a mesterséghez kapcsolódó történetek).

A műhelylátogatások időtartama 20 perc és 1 óra között ingadozhat. A népi mester műhelyének meglátogatásához szükséges az előzetes bejelentkezés.

b) Élményműhely

            Az élményműhely több mesterség egymás utáni kipróbálására alkalmas közösségi tér, amelyet többnyire helyi civil szervezet működtet. A műhelyben az érdeklődők, tanulni vágyó gyermekek, fiatalok és felnőttek szakmai felügyelet mellett ismerkedhetnek a hagyományos népi mesterségekkel. Az élményműhely nagyobb felületen nyújt lehetőséget a népi mesterségek megismerésére, mint a népi mesterek egyéni műhelyei, így 15-20 fős csoportokban lehet kipróbálni a térségre/településre jellemző hagyományos mesterségeket.

            Az élményműhelyben oktatási tevékenység is zajlik azok számára, akik szeretnék megtanulni a mesterséget, ugyanakkor egyszeri, ún. Csináld magad! foglalkozásokra, alkotófolyamatokra is lehetőség van.

Az élményműhely működtetői előzetes bejelentkezést várnak az érdeklődőktől. Meghatározott minimum létszámú érdeklődő (6-10 fő) esetén indul a foglalkozás.

c) Mesterségekhez kapcsolódó gasztronómiai élmények

            A vidékre ellátogató turista általában szívesen megkóstolja a helyi ízeket, akár ital, akár étel formájában. Ezt a gasztronómiai élményt össze lehet kapcsolni a műhelylátogatással, de lehet attól függetlenül is szervezni. Amennyiben a népi mester műhelyében (pl. kovácsműhelyben kovács-szalonna) vagy udvarán készül a felkínált étel/ital, az jelentősen fokozza a turisztikai termék egyediségét, ugyanúgy, mint az adott étel története. Vannak olyan műhelyek, amelyek fogadókapacitásuk vagy az étel elkészítésének folyamata miatt nem alkalmasak csoport befogadására, ez esetben rendszerint egy közösségi térben kerül sor a helyi ízek megtapasztalására. Kiegészítő termékként jó, ha a gasztronómiai élmény szervezője a fogyasztásra szánt ételek/italok mellett eladásra szánt saját termékekkel is készül, ugyanis a kóstoló után a látogatók szívesen vásárolnak azokból a termékekből, amelyeknek íze elnyerte tetszésüket.

            A program során vonzó, ha több ételt/italt is kóstolásra kínálnak. Célszerű olyan személy jelenléte az íz kóstolón, aki ismeri az ételek elkészítésének folyamatát, szívesen megosztja ezt a látogatókkal, és amennyiben nem titkos, esetenként receptekkel is szolgál.

            Jellemző gasztronómiai termékek, amelyekre kereslet mutatkozik a látogatók részéről: sajtok, lekvárok, zöldségkészítmények (pl. zakuszka, padlizsánkrém), húskészítmények, házi kenyér, kürtőskalács, pálinka.

A program csak előzetes csoportos bejelentkezés esetén igényelhető.

d) Ajándéktárgyak, konkrét hagyományos termékek

            Az ajándéktárgyak a turisztikai programcsomag legkonkrétabb termékei, meghatározott árral rendelkeznek, több értékesítőnél megvásárolhatóak. Jelenleg a népi mesterek nem rendelkeznek elegendő ajándéktárggyal, megvásárolható kézműves termékekkel. Célszerű lenne elsősorban nem a hűtőmágnes-típusú ajándéktárgyak irányába fejleszteni a turisták számára elérhető áron megvásárolható termékeket, hanem használati tárgy típusú, eladásra szánt termékeket fejleszteni és nagyobb mennyiségben előállítani. A használati tárgy megvásárlásával a látogató magával viszi az adott mesterség/műhely élményét, a népi mester egyedi, kézműves alkotását. Amennyiben a mester műhelyében történik a termék értékesítése, ez esetben a vásárló úgy érezheti, hogy a megvásárolt darabbal hozzájárul az adott mesterség fennmaradásához, továbbéltetéséhez.

Jelenleg elsősorban vásárokon szerezhetőek be a hagyományos kézműves termékek. További feladat az útvonal vagy turisztikai programcsomag ajánlói / működtetői / szervezői számára megkeresni a népi mester általi értékesítés jogi és pénzügyi lehetőségeit.

  1. Árazás

            Árazási alapelvek, amelyeket minden szereplőnek el kell sajátítania és meg kell értenie, ahhoz, hogy a rendszer fenntartható legyen.

            A rendszer működésének és fenntartásának egyik záloga az ár képzése. Az árak kellő szinten való meghatározása adja a rendszer piaci fenntarthatóságát, hiszen az áron keresztül valósul meg az a likvid tőke, amely átkonvertálható a befektetett munka és idő honorálására. A mestersegek.ro árképzését a következő szereplők mentén alakítjuk ki: (1.) elfogadható és megfizethető legyen a potenciális érdeklődők/kliensek számára, ugyanakkor (2.) elégséges és kellően motiváló legyen mind a programban résztvevő mesteremberek, mind pedig a rendszert fenntartók számára. A kereslet és kínálaton túl az árban bele kell kalkulálni az (3.) adminisztrációs/marketing díjakat és jó esetben azt a fedezeti tartalékot, amely biztonságot jelent az előre nem látható kockázatok, vagy újabb fejlesztések finanszírozására.

Alapelvek

            Az árképzés alapelvei tehát a megfizethetőség, a korrektség és a befektetett munkaidő-arányos juttatási rendszer. Az árazásnak a fenti három szereplőnek (vásárló, működtető és mesteremberek) az érdekeit kell figyelembe vennie és kialakítani egy olyan értéket, amely reprezentálja a projekt által nyújtott értéket mindenki számára. E három kategória a vásárlók, a működtető/fenntartó, illetve a bemutató mesteremberek kell hogy legyen.

Az árképzés szereplőinek szempontrendszere

            A vásárlók szempontjából.

            A vásárlók egy megfizethető árat hajlandóak kifizetni, amely egyszerű, standard és könnyen értelmezhető kell legyen. A vásárló szempontjából az ár egyszerű kell legyen, amely nem tartalmaz további rejtett költségeket, hiszen így elkerülhetők a félreértések és minden nemű kellemetlenség a jövőre nézve. Az ár megfizethető kell, hogy legyen, ugyanakkor fedeznie kell a mindenkori változó és fix költségeket az érdeklődőkre vetítve.

A működtetők és mesteremberek szempontjából

            A működtető szempontjából a dinamikus ár a fenntartható, hiszen az motiválja, hogy minél nagyobb volumennel és hatékonysággal működtesse a rendszert. Ajánlanánk, hogy a működtető csak változó költségekkel szembesüljön (utazási díjak/fő, látogatási díjak/fő stb.), így a változó költségek kifizetése után a működtetők (programszervezők) részéről a látogatók után kapott fejpénz az árkomponens legfőbb része.

            A tulajdonos/rendszer szempontjából

            A tulajdonos/rendszer szempontjából csak a közvetett költségek (könyvelési díjak, fejlesztés) fedezése és egy fedezeti tartalék képzése a cél. Ideális lenne, ha ezt a fix költséget a Kovászna Megyei Művelődési Központ fel tudná vállalni, és ezáltal infrastruktúrát és felügyeleti szerepet biztosítana a projekt hátterének fenntartásához.

Árképzés

            Az árképzés a felmerülő változó költségek, egy fő után kapott bemutató díj, az utazási költségek, a kóstolási költségek és az egy főre jutó működtető tiszteletdíja alapján számítható ki, rászámolva egy 10%-os plusz jövedelmet, amelynek célja a fenntarthatóság és az előre nem látható kockázatok kezelése. Abban az esetben, ha nincs jogi személyisége vagy tulajdonosa a rendszernek, akkor a 10% mint marketing költség léphet fel, amiből finanszírozva van például a panziósok minden 10 személy után járó 1 ingyenes helye.

Árképlet:

Ár = ((mesterek díja + működtetői honorárium és adók + más járulékos költségek[1])/fő + utazási díjak és más fix díjak[2]) + 10%

Ár = ((vm+vh+vj)/fő + fu+fj)x1,1

vm –  mesterek díja

vh – müködtetői honorárium és adók

vj –  más programmal kapcsolatos járulékos költségek

fu – utazási díjak

fj  – más járulékos költségek

Árfelosztás arányok

           

            A fenti szempontok figyelembevételével egy arányosított jövedelem-megosztást javasolnánk, amit részvevőkre/fő alapján áraznánk be egy bizonyos belépési létszám felett (pl. annyi fő, amelynek összege kifizeti az alap járulékos költségeket és a fuvardíjat, azaz a fix költségeket).

            A bevételt a következő arány szerint osztanám fel. A végső bevételnek 90%-át az aktív tagok kapnák (bemutató mesterek és a működtetők) és a maradék 10%-kal a fenntartó háttérintézmény rendelkezne az adminisztráció fenntartása és a fedezeti tőke halmozása céljából.

Az aktív tagok között a nettó jövedelem megoszlása 50-50%-ban javasolt, az alábbi képlet szerint, amely figyelembe veszi az adózási kérdéseket.

            Az aktív személyek jövedelmét a következőképpen osztanánk fel: 34%-ot kapnak a gazdák, mint tisztán megadózott nettó jövedelem és a maradék 76% a működtetőknek szánt összeg, ami adózatlan bruttó jövedelemként realizálódóik.

Jövedelem felosztási képlet:

Bruttó jövedelem – 10% intézményi fedezet = Nettó jövedelem

Nettó jövedelem felosztási képlet =  Mesterek – Nettó jövedelem jövedelem x 34% + Működtetők – Nettó jövedelem x  76 % (Amiből 32% - Adók és járulékok.)    

Pl. 10 lej leszámlázott érték után járó PFA járulékok (16% - adó, 5,5% – egészségügyi járulékot, 10,5% – társadalombiztosítás = Összesen: 32%). Minden 10 lej leszámlázása után a működtető 3,2 lejt fizet be az államkasszába.

  1. Reklám, kommunikáció

            Ahhoz, hogy a program sikeres legyen és a célpiac igénybe vegye a kidolgozott termékeket és szolgáltatásokat szükség van egy kampányszerű, időben megtervezett és hibátlanul kivitelezett kommunikációra. Első lépésként a brassói középréteg megcélzását javasoljuk, könnyű elérhetősége miatt.

  1. A célpiac kutatása

Ezt el lehet végezni 2 féleképpen:     - kérdőíves felmérés, esetleg egy felsőoktatási partner bevonásával
            - egy fókuszcsoport összeállításával, amelynek segítségével kidolgozható az általunk érdekesnek tartott turista típus profilja, felbecsülhető a szegmens mérete és ezáltal ésszerű kommunikációs célokat meg lehet határozni

  1. A program márkázása

Első lépésként ki kell dolgozni egy arculati kézikönyvet ami a következő elemeket kell tartalmazza:

  • a program nevét
  • egy szlogent, ami a célpiac számára kristálytisztán kifejezi, összegezi a régió által nyújtott értékeket, élményeket
  • egy lógó, ami egy pillantásra beazonosítja a programhoz kapcsolódó üzeneteket és kifejezi a program által nyújtott értékeket
  • a logo védelmi zónája, tiltott használati módok
  • betűtípusok
  • boríték, névjegykártya, fejléces papír, mappa, kitűzők
  • felhasznált képanyagok
  • színkódok, fekete fehér logo változatok, negatív logo változatok
  • termékek márkázása
  • a kommunikáció hangnemének meghatározása (vicces ?, komoly ?, tisztelettudó ?, furfangos ?, tegező ?, magázó ?, stb.)
    1. a reklámkampány megtervezése és kivitelezése
  • a fő üzenet kidolgozása
  • a célpiacnak leginkább megfelelő kommunikációs csatornák kiválasztása
  • az üzenetnek a kommunikációs csatornákra való adaptációja (rádióspot, nyomtatott reklám, online reklám, stb.): fontos az, hogy a célpiac egyéneit több, számukra hiteles kommunikációs csatornán is elérje a kampány üzenete
  • a lehetőségekhez mérten egy legalább 2–3 hónapos reklámkampányt le kell futtatni február – május közötti időszakban, ahhoz, hogy az utazási irodák időben integrálni tudják ajánlatukba a termékeket

  1. bemutatóanyagok, ajándéktárgyak kidolgozása a vásárokon való részvételhez és a kulcsszereplők megajándékozása céljából
    1. szórólapok, katalógusok, apró szuvenírek

Ezek mellett a következő tevékenységek által is kell népszerűsíteni a programot:

  1. vásárokon és kiállításokon való részvétel
  2. kulcsszereplők meghívása és vendégül látása
    1. utazási irodák
    2. bloggerek
    3. újságírók
    4. stb...

  1. Értékesítési csatornák

Módszertani megközelítés

A kézműves programok, mint látványosság, élmény és aktív „foglalkoztatási” lehetőség a fizető vendégek számára fenntarthatóságának biztosítása csak a befektetett erőforrások gazdasági megtérülésének elérésével együtt valósítható meg. Önkormányzati és/vagy civil irányítás mellett egyáltalán nem vagy csak részben tud érvényesülni a tőkebevonás, kockázatvállalás és a fejlesztéshez kapcsolódó tervezés és profitorientált irányítás. A jelen projekt keretében elért eredmények hosszú távú fennmaradása és értékteremtő fejlődése csak a helyi vállalkozók bevonásával lehetséges. A vállakozók képesek az átvett tudásanyag és kapcsolati rendszer mellé működő tőkét rendelni, amely megélhetést és fejlődést tud biztosítani a helyi mesterségeknek, illetve a helyi közösségek számára. A feltárt értékek hasznosításra való átadása több módon és feltétel között valósítható meg:

  • fiatal vállalkozók számára szervezett inkubációs programok keretében
  • már működő turisztikai vállalkozások kreatív fejlesztési programjai keretében
  • civil szervezetek által elindított társadalmi vállalkozások start-up programjai keretében
  • induló vagy/és már meglévő vállalkozások fejlődését elősegítő képzési programok keretében

A fentiekben említett vállalkozások/programok kötelezettséget kell vállaljanak, hogy az átvett tudásanyag és kapcsolati rendszer alapján egy előre meghatározott időtartam alatt egy üzleti tervet készítenek, amely gyakorlati megvalósításával a vállalkozó vállalja a közvetlen gazdasági értékteremtést a helyi emberek, közösség és mesterek számára.

Az üzleti tervek gyakorlati megvalósítását és az előzetesen meghatározott etikai elvárások teljesülését (pl. bevételgenerálás a helyi emberek és közösség számára) egy bizottság fogja felügyelni. A bizottság további teendői között szerepelhet a továbbiakban:

  • rendszeres találkozók szervezése és lebonyolítása a helyi vállalkozók számára, amelynek keretében beszámolók kerülnek bemutatásra és megvitatásra
  • további kutatások/felmérések lebonyolítása további mestere/szakmák újraélesztésének/megmaradásának érdekében
  • szakmai fórumok (akár nemzetközi meghívottakkal együtt) szervezése és lebonyolítása a nemzetközi értékteremtő hasonló kezdeményezések gyakorlati tapasztalatainak megosztása érdekében
  • nyitott szakmai napok/vásárok szervezése közösen a helyi vállalkozókkal a helyi hagyományok népszerűsítése érdekében

A „stakeholder” térkép elkészítésénél fontos, hogy a következő szereplők mozgósítása közép- illetve hosszú távon meg tudjon valósulni:

  • helyi és megyei önkormányzati hivatalok
  • fenntartható turizmusban érdekelt civil szervezetek
  • óvoda- és iskolaközösségek
  • alap turisztikai szolgáltatásokat biztosító vállalkozások (szállás, étkezés)
  • turisztikai szakmai szervezetek
  • gazdasági szaktanácsadó vállalkozások és intézmények
  • utazási irodák, idegenvezetők
  • nemzetközi turisztikai rendezvényszervezők

Programszervezők, utazási irodák, idegenvezetők: meg kell szólítani a megyében működő összes utazási irodát, programszervezőt, idegenvezetőt. A Kovászna megyében működő utazási irodák sajnos inkább a kiutaztatásra fektetik a hangsúlyt, de ez a program hozzájárulhat a turisták igényeinek formálásához, az utazási irodák belföldi kínálatának bővítéséhez. Azok az utazási irodák, idegenvezetők, akik partnerei lesznek ennek a kezdeményezésnek, népi mesterekre és műhelyeik látogatására programot építenek, valószínű nem csak önmagukban fogják használni ezt, hanem továbbajánlják partnereiknek, más utazási irodáknak, akikkel együtt dolgoznak (akár tour operatoroknak), szálláshelyeknek, így megsokszorozódhat az értékesítők száma.

            Idővel a külföldi piacot is meg kell tudnunk szólítani, hiszen ez a program ott igazi kuriózum lehet (nyugaton a hagyományőrzést, a falusi életmódhoz és közösségformáláshoz kötődő szokásokat, hagyományokat, mesterségeket és portékákat az urbanizáció és globalizáció kiölte). A külföldi piacra való betörés hazai utazási irodák által lehetséges, de fontos, hogy az ottani partnert találjon magának, mert a külföldi fogyasztóknak a hazai irodákban van bizalmuk. Az itthoni utazásszervező azért nem hagyható ki, mert ő az, aki „hazai pályán mozog”, ismeri a terepet, a forrásveszélyeket, fel van készülve az esetleges buktatókra, konfliktushelyzetekre és azok megoldásaira garanciát vállal a programért, így nagyobb a valószínűsége, hogy a turista nem távozik rossz élményekkel.

Szállásadók: leginkább érintettek a panziók és szállodák. Habár ez a program nagyrészt a falun fellelhető értékekre épül, fontos, hogy a városi szálláshelyeket se zárjuk ki, hiszen sok esetben adnak helyet csapatépítő tréningeknek, illetve keresik az új programlehetőségeket. Ugyanakkor a 4* szállodák egy olyan szegmenst szolgálnak ki, amelyiknek a vásárlóereje nagyobb (hajlandóak költeni kiegészítő programokra), és fogékonyak a kulturális turizmusra is. Szállásadók nem feltétlenül fogják az egyéni programszervezőket/idegenvezetők szolgáltatásait igénybe venni, mert lehetséges, hogy az előzetes programszervezés és látogatási igény bejelentése már elég lesz ahhoz, hogy a turista magára is útra kelljen (ez csak abban az esetben érvényes, ha nincsenek nyelvi akadályok).

Promóciós tevékenységet végző szakmai szervezetek:

            A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület nem végez konkrét értékesítést, de közvetítő szerepet játszik a potenciális turista és a szolgáltatók között. Az Egyesülethez olyan feladatkörök tartoznak, melyek egybeesnek a jelen program célkitűzéseivel és annak eléréséhez megtett lépésekkel, kommunikációs csatornákkal:

  • 1. Háromszék népszerűsítése, mint idegenforgalmi desztináció – belföldi és külföldi szakkiállításokon, vásárokon, egyéb rendezvényeken való részvétel (Budapest, Bukarest, Brassó) – itt találkozik a kereslet és kínálat, és fontos, hogy a potenciális turistához ezt a programlehetőséget is eljuttassuk. A magyarországi piac igencsak fogékony a kulturális értékeinkre. A román turisták körében főleg a falusi turizmus iránt mutatkozik igény, ezért ez a programlehetőség számukra is érdekes lehet.
  • 2. A turizmus különböző típusaihoz programlehetőségek feltérképezése, azok népszerűsítése – a népi mesterségekre alapozó program a kulturális és falusi turizmushoz kapcsolódik, és bővíti a programskálát.
  • 3. Kapcsolattartás a turizmusban működő szereplőkkel – megszólíthatjuk az Egyesület adatbázisában szereplő utazási irodákat, idegenvezetőket, szállásadókat. Kapcsolataink révén nem csak a Kovászna megyében levőkre támaszkodhatunk, hanem ki tudjuk terjeszteni Székelyföldre, vagy a Közép régióra.

            Turinfo irodák: A sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, ozsdolai, zabolai és csernátoni Turinfo irodák feladatai, hogy a térségbe látogatni szándékozó/térségbe látogatott turistát minél több információval lássák el, és ehhez tartoznak a programlehetőségek is. Ez esetben ők az összekötő kapocs a turista és szolgáltató között és fontos, hogy hozzuk is eljusson a naprakész információ, melyet ők is továbbadhatnak.

            A www.mestersegek.ro jelen pillanatban egy adathalmaz, egy tudományos jellegű felmérés eredményét tartalmazza. Fontos, hogy az adatbázis mellett olyan szűrési lehetőséget is tartalmazzon, amely csak azokat a népi mestereket mutatja, amelyek idegenforgalmi szempontból hasznosíthatók (látogathatóak), illetve a végfelhasználó esetén legyen mellérendelve azon helyi idegenvezetők névsora, akik partnerei ennek a kezdeményezésnek.  Így biztonságosan ki tudjuk szolgálni a turistát, és plusz szolgáltatással látjuk el a kézművest (nyelvtudás és vendégmenedzsment, jogi háttér biztosítása).

            Ehhez természesetesen szükségesek az előzetes egyeztetések a népi mesterekkel, a programszervezőkkel, de mindenképp tekintettel kell lenni arra is, hogy a termék „piacrakész” kell legyen, és felhasználóbarát. Egy adott ponton túl, mikor már útjára indul a projekt, sem a Kovászna Megyei Művelődési Központ, sem a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, sem a turinfo irodák nem szabad a szervezői szerepet betöltsék. Ezért fontos a terep és termék megfelelő előkészítése.

  1. Humán tőke

Programszervezők képzése.

            A programszervezők gyakorlatilag megkerülhetetlen elemei e rendszernek, ők működtetik és garantálják mindkét résztvevő fél elégedettségét. A népi mester partnert kell lásson benne, aki leveszi a turista szervezésének terhét a válláról és egyenletes, folyamatos klientúrát hoz számára, ugyanakkor kezelhető feltételek közt tartja a látogatók létszámát (nagyobb csoportokat vetésforgóba oszt más programokkal párhuzamosan). A turista szempontjából viszont a programszervező az élmény garanciája: a turista - helyismeret és kulcsinformációk hiányában - minimális idő és energia-befektetéssel olyan, akár többnapos élményben részesül, olyan mesterekhez jut el, amely egyedül nem vagy kevésbé volna megvalósítható számára. Ennek a híd vagy kapocs szerepnek szimbólumértékű kifejezése a programszervező tolmács funkciója is: a románul vagy idegen nyelveken nem beszélő mester tudása az ő segítségével elevenedik meg a más ajkú látogató előtt.

            Érthető módon tehát kulcskérdés a programszervezők szakszerű képzése, amelyre külön programot kell összeállítani. A mesterségenként kidolgozott és lefordított, szakkifejezéseket tartalmazó nyelvi csomagon kívül idegenvezetői készségek, logisztikai és kommunikációs fejlesztés is része kell legyen ennek a képzésnek. Megszervezését akár a Művelődési Központ, akár a Művészeti Népiskola keretén belül, a munkaügyi hivatallal egyeztetve ajánljuk.

Mesterek képzése.

            A programban részt vevő mesterek szakmájuk kiváló művelői. Képzésük elsősorban a vendégfogadás, az ismeretátadás mikéntjére vonatkozik, hogy a látogató egy nyitott, kommunikatív, de legalábbis együttműködő mesterrel találkozzon.

  1. A műhelylátogatás forgatókönyve

            A forgatókönyv kidolgozása a néprajzos és a turisztikai szakember feladata, az átlaglátogató igényének és előzetes ismereteinek alárendelve. A rövid narratív prezentációba beépül a szakma rövid története, a mester személyes élettörténete, az eszközök és a termékskála ismertetése, a munkavégzés menete, különleges fogásai, érdekességek. A kész anyagot a mesternek meg kell ismernie, el kell fogadnia, vissza kell tudnia kötetlenül adni.

  1. Termékportfólió átbeszélése

A műhelylátogatás során a mester bemutatóját követően ideális esetben sor kerül a kész produktumok eladására. A mester által készíthető termékportfólió előzetes leegyeztetésre kerül néprajzos és turisztikai szakemberrel, akik tanácsot adnak a termék hagyományos / minőségi / különleges voltát és árazását illetően.

  1. Élményműhely

A hagyományos kézműves műhely interaktivitása a látogató munkafolyamatokba történő bevonásával éri el maximális hatékonyságát. A szerszámok kipróbálása, egy valós termék elkészítésében való részvétel meggyőzőbb a bemutató végignézésénél. Törekedni kell arra, hogy a mester műhelyének egy sarkában vagy egy másik helyiségben lehetősége adódjon a turistának az eszközök kipróbálására, elvihető saját tárgy elkészítésére felügyelet mellett.

Szállásadók képzése

Számos szállásadó csak másodtevékenységként foglalkozik vendéglátással, ezért forgalmuk esetleges volta nem zavarja megélhetőségüket. Azon kevesek, akik ebből élnek, már most igyekeznek minél változatosabb programkínálatot nyújtani vendégeiknek, hogy minél hosszabb időre marasztalják őket. A rendszer működtetése érdekében hasznosnak tartjuk, hogy ne csak laikus véleményük alapján, hanem a népi mesterek tevékenységét megismerve, szakszerű információk birtokában ajánlják majd e programlehetőségeket. Azaz nemcsak a készen kapott szóróanyagot tegyék a vendégeik keze ügyébe, hanem hitelesen, ízesen mesélve róluk, felkeltsék azok érdeklődését, „első kézből” népszerűsítsék azokat. E célból ajánljuk a panziósok szövetségével vagy a megye turizmusáért létrejött egyesülettel közösen szervezett felkészítőket. Motiváció gyanánt meg a beszervezett vendégek létszáma alapján a programszervezőknél gyűjthetnek pontrendszerben ingyenes programszolgáltatást, amelyeket bónuszként ajánlhatnak vendégeiknek (pl. tíz beszervezett fizetős vendég után egy ingyen részvétel).

  1. Minőségbiztosítás

            Nagyon fontos, hogy a programban részt vevő mesterek rövid távú céljai között szerepeljen a termékeik regionális vagy országos szintű eredetvédelemmel – akár egyszerre többel – történő ellátása. Ebben a népművészettel foglalkozó megyei szakemberek partnerségére kell törekedni. 

  1. A megyei intézmények zárt rendszerében (pl. csak a Székely Nemzeti Múzeum a megye öt pontján működtethetne múzeumi boltot alegységeivel együtt: Barót, Csernáton, Kézdivásárhely, Zabola és a megyeszékhely) forgalmazott termékek minőségi szűrését a rendszert működtető intézmény néprajzosai biztosíthatnák, ez eleve kiszűrné a silány minőségű vagy nem hagyományos módszerekkel vagy motívumkinccsel készített termékeket. Más helyszíneken a piacgazdaság szabad elve alapján valószínűleg készülnek és forgalomba kerülnek majd kétes minőségű vagy/és ízlésű produktumok, itt viszont maga a rendszert működtető intézmény garantálná a minőséget.
  2. Védjegy. A Székely termék, a Transylvania Autentica minősítések a minőségi termékeket készítő mesterek számára nem jelentenek különösebb megterhelést. A védjegy rendszeres szakmai ellenőrzést, meghatározott időközönkénti frissítést, felülbírálást jelent, ugyanakkor biztosítja a kézművesek termékeinek minőségi voltát, mely a vásárlói árban is tükröződni fog.
  3. Minősítések, állami kitüntetések Úgy romániai, mint magyarországi szakmai rendszerek foglalkoznak nemcsak a termékek, de a mesterek szakmai színvonalának megmérettetésével/elismerésével is. A román CERT rendszer  mellett működő, népi mestereket nemzeti értéknek nyilvánító elismerés, vagy a magyarországi „Népművészet ifjú mestere” vagy „Népművészet mestere” titulusokat már állami kitüntetésként adományozzák. Ezek minél nagyobb számban való megszerzéséhez a megyében élő mesterek számára már állami intézmények közreműködése szükséges, akik egy egy megfelelő aktacsomót összeállítva felterjesztik őket ezen címek elnyerésére.

  1. Program ütemterv

Első lépés: Az értékesítési csatornák szereplőinek bevonása

            A program szervezők, szállásadók és turisztikai ügynökségek kulcsszereplői lesznek a mesterek által nyújtott élmények értékesítési folyamatának. Azért kell ezzel a lépéssel kezdeni, mert azok a szereplők akik korán felismerik a program által teremtett üzleti lehetőséget, a továbbiakban önkéntesként komoly értéket teremthetnek a program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.

Ennek a szakasznak a következő célkitűzései lennének:

- egy víziót adni az említett szereplőknek a program méretével, céljával és időhorizontjaival kapcsolatosan

- felismertetni a programtervezőkkel, szállásadókkal és turisztikai irodákkal a projekt által teremtett üzleti lehetőséget, ezáltal érdekeltté tenni őket

- konkrétan felvázolni az ők szerepüket az egész történetben, és rávilágítani arra, hogy pontosan hogyan fognak ők értéket teremteni a rendszerben

- megértetni a szállásadókkal, hogy a projekt által létrejövő turisztikai termékek (műhelylátogatás, élményműhely, stb. ) lesz az, ami majd lefedi idelátogató turistákkal az elszállásolási kapacitásukat. Meg kell érteniük, hogy a számukra értékes turisták, akik a szabadságukat töltik náluk, azokat a szálláshelyeket fogják választani ahol tudják, hogy változatos programban lehet részük tartózkodásuk minden egyes napján

- elfogadtatni és megértetni minden szereplővel a többiek fontosságát és értékteremtő szerepét, rávilágítani arra, hogy ez egy olyan rendszer, amiben ha egy alkatrész nem működik jól, mert mondjuk nincs megfelelően megbecsülve és ezáltal kompenzálva, az senkinek sem jó, mindenki veszít

- egyeztetni egy ütemtervet a programszervezőkkel a mesterekkel való kapcsolatfelvételre a turisztikai termékek kidolgozása érdekében

Második lépés: a termékek és árpolitika kidolgozása a mesterekkel és programszervezők kelközösen

Célok:

  • Pontosan meghatározni a műhelylátogatás forgatókönyvét (félóra bemutató, félóra beszélgetés, vásárlás)
  • Kialakítani a mesterek félórás sztoriját, amit majd a látogatóknak fognak mondani
  • Kialakítani egy olyan fizikai termék skálát, amit a turisták a helyszínen megvásárolhatnak
  • Élményműhely kialakításának lehetőségének feltárása
  • A fenti szolgáltatások árainak megbeszélése, minden értéket teremtő szereplő figyelembevételével

Harmadik lépés: az emberi tőke fejlesztése

Célok:

  • A szükségletek előzetes felbecsülése alapján olyan kompetenciák átadása (kommunikációs készségek, szervezési készségek) minden érintett emberi szereplő számára, ami szükséges ahhoz, hogy a program sikeres legyen

Negyedik lépés: Minőségbiztosítási rendszer kialakítása

Cél:

  • Előnyben részesíteni, kiemelni azokat a mestereket, akik tényleg autentikus módon végzik tevékenységüket ezáltal értékeket konzerválva és továbbadva

Ötödiklépés: Reklám/ Kommunikáció

Cél:

  • Megismertetni a célpiaccal a karnyújtásnyira lévő kihasználatlan értékeket
  • felkelteni a célpiac érdeklődését a térség mesterei által teremtett értékek által és egy egészséges piaci alapú, fizetőképes keresletet generálni ezen turisztikai termékek számára, beindítva egy mindenki számára hasznos folyamatot.

 

[1] Múzeumi belépők, kenyérsűtői lisztdíj, pálinka/pohár/fő ára

[2] Fordító, idegenvezető, bodygard stb.

 

 

Támogatók

http://www.eeagrants.org/
http://www.fonduri-patrimoniu.ro/